A társaság jó néhány képet készített a 18. századi Sámson szökőkútról, illetve a Városházáról, amely Martinelli nevét dicséri. Kováts Tibor felhívta figyelmünket a Városháza tetején díszelgő egy életnagyságnál is nagyobb szoborra, amely a városi polgár fő erényeit hirdeti, az igazságosságot, a bölcsességet, a bátorságot és a szorgalmat. Milyen meglepő, hogy ezek az értékek a borászatban is fellelhetőek. Hiszen a borban az igazság, és bölcsesség, bátorság és szorgalom nélkül nem készülhet el minőségi bor. Ezután pár perces gyaloglás után elérkeztünk a Fekete-toronyhoz, amelyet már a szállásunkról is látható volt, nem is csoda, hiszen a város szinte valamennyi pontjáról könnyedén felismerhető ez a látványosság. Az idegenvezetőnk ezúttal sem tartotta magában az információkat és többet között megtudtuk, hogy a 72 méter magas torony a gótikus és a reneszánsz jegyeket képviseli, mindemellett 1553 óta České Budejovice látképe is. A Fekete-toronytól egy ugrásnyira található a Szent Miklós templom, amelynek fényűző barokk belső terét nem sikerült feltérképeznünk, mivel még sok más nevezetességet terveztünk megnézni. Csakhogy néhányat említsek: az eredeti erődítmény részét képező Rabenštejn torony, illetve a Sámson szökőkút, amelyet négy vízköpő és négy szobor díszíti, valamint az ettől nem messze elhelyezkedő szabálytalan formájú kő, ami a régi akasztófahelyét jelöli. A hosszú utazás és az ismeretszerző séta után megérdemeltük a hotel nyújtotta kényelmet, és betekintést kaptunk a csehországi ízvilágba a háromfogásos vacsora által. A finom falatok után végül mindenki nyugovóra tért, hogy holnap frissen kipattanjunk az ágyból.
A második nap reggelén a svédasztalos reggelivel erőt gyűjtöttunk és útnak indultunk, hogy a turistákat megelőzve megnézhessük Dél-Csehország nagyon különleges, egyedi formájú festői várát. HlubokánadVltavou településre buszoztunk el, amely mindössze 10 km-re fekszik a szálláshelyünktől. A településen gyönyörű környezetben, egy domb tetején található, csodaszép parkkal körülvéve ez a fehér falú, romantikus kastély, mely a mai alakját a tulajdonos angliai látogatásainak köszönheti. Hluboká sokat megélt az évszázadok alatt, mint például 1812-ben tűz ütött ki, amely során több szoba is megrongálódott, vagy a háborús évek alatt kifosztották az uradalmat. A társaságban vannak olyan személyek, akik értenek egy kicsit a művészethez, az építészeti stílusokhoz, de most nagy bajban voltak, mert nem tudták eldönteni, mely stílusban épült a várkastély. Nem is csoda, hiszen a hlubokái kastély jelenlegi alakja nem sorolható be egységesen egyik építészeti stílusba sem. A tudor-stílusú gótika és az Erzsébet-stílusú reneszánsz romantika felfogásának a kombinációja látható az épületen.