VIVAT VINUM
Baráti társulás Karcsa jelene és jövőképe
2017
BEVEZETŐ
Sok víz lefolyt a Dunán – ahogy mondani szokás azóta, hogy a VIVAT VINUM baráti társulás életre hívását megjelenítő első betűk, mondatok 2011. február 12-én napvilágra kerültek. Ennek az elmúlt, de nem eredmények nélküli 7 évnek az állandó értékek mellett a szüntelen változások voltak a legjellemzőbb vonásai, mutatói, mindig azt a szándékot, célt követve, hogy a színvonal folyamatosan növekedjen. Ez a világ legtermészetesebb velejárója egy élő szervezetben, mert ha nem így lenne, akkor már biztos múlt időben „gyászkeretes” jelentésben tehetnénk pontot a történet végére és a feledés homályával boríthatnánk le ezt a nemes életrehívást. Hála Istennek és mindazoknak, akik ezt már a kezdetektől fogva komolyan gondolták és főleg tettek is sokat azért, hogy mindezeket nemcsak a múlt, hanem a jelen idejében és reményeink szerint a jövőben is elmondhassuk. Hogy mennyire élő és állandóan megújulni képes szervezetről értekezhetünk, beszédes tények sora árulkodik.
Az induláskor a baráti társulásnak 48 tagja volt és – mint, ahogy az történni szokott minden szervezet életében semmi sem állandó. Mivel nem vagyunk a Teremtőnek köszönhetően egyformák, sokan sokféleképpen álltak hozzá, vagy nem álltak hozzá a dolgok menetéhez. Ennek volt és lesz a továbbiakban is velejárója a tagság személyi állományának a szüntelen változása és – hogy egy idevágó hasonlattal éljek, tisztulási folyamatok játszódnak le sorainkban, mint a borok esetében is, míg azt a bizonyos isteni eredetű nedűt a szánkhoz emelhetjük. Emberek jöttek és emberek mentek, de a keménymag az életrehívók a tenni és nemcsak beszélni tudók maradtak és ez a legfontosabb. Jelen időben a baráti társaságnak 72 tagja van, akik tagdíjaik befizetésével is tovább viszik társaságunk életét.
A krónikás személyét illetően is változás történt. Ha nem is mutatkoznék be, de stílusom és
mondanivalóm lényegét tekintve is felismerhető a váltás, mert ahogy mondani szokás, benne vagyok a történések sűrűjében és nem elmondás után írom meg azt az olvasónak, a jövőnek.
Borbély Józsefnek hívnak és egyike vagyok annak a 6 új tagnak, akikkel reményeim szerint a bortársaság nemcsak számban, de tenni akarásban is gazdagodni fog. Mindez 2017. március 10-én történt a társulás évzáró, évértékelő gyűlésén, ahol elnökünk, Méhes János kiértékelte az elmúlt 2016-os évet.
Az évzáró programja a következő pontokban volt összegezve:
-
megnyitó –Sághy Ildikó
-
beszámoló a 2016-os év tevékenységéről Méhes János elnök
-
pénztári beszámoló – Méhes János elnök
-
ellenőrző bizottság beszámolója – Parcer Lídia
-
a 2017-es év programjának ismertetése – Méhes János elnök
-
új tagok felvétele-Schwartz László és felesége Zsuzsanna, Borbély József és felesége Éva, valamint Sátor Lajos és felesége Piroska
-
vita
-
tagsági illetékek befizetése
-
vacsora
-
zenés, táncos szórakozás
Ezután ismét az elnök következett az új 2017-es program ismertetőjével és felvázolta a már elkezdett 2017-es esztendő terveit, elképzeléseit. Tanácskozás közben felidéződtek az átélt szakmai, történelmi és kulturális események, élmények, elhangzottak javaslatok és sor került a tagsági illetékek bevételezésére. A tagság az alábbi időrendi programot hagyta jóvá:
-
2017. március 10.
Évzáró tagsági gyűlés. Beszámoló a 2016-os év tevékenységéről, ellenőrzőbizottság beszámolója, 2016-os év programjának ismertetése tagsági illeték befizetése, pénztári beszámoló, vacsora, zene
-
2017. május 12.
Borkóstoló az egyházkarcsai faluházban – Figula pincészet Balatonfüredről kultúrműsor – Éles István humorista
-
2017. augusztus 16 – 20-ig
Kirándulás – Szlovénia (Ljubljana, Piran, Portoroz, Postojna, Bled, Lendva, Lokev)
-
2017. október 14.
Színházlátogatás Budapestre az Operett színházba Az előadás címe – Víg özvegy
-
2017. november 25.
5.VIVAT VINUM „ÚJBOR BÁL” – sztárvendég Vikidál Gyula
A vacsora a már szokásos standard, többfogásos kínálatával most is az est eseménysorozatának csúcspontját jelentette és a finom falatokat ezúttal a társaság borászainak saját termékeivel öblítettük le. Ez is egyfajta megmérettetést, elismerést jelentett borászaink munkájának. Mielőtt azonban a 2017-es év taglalásával folytatnám, annyit mindenképpen el szeretnék árulni, hogy nemcsak borivók, borkedvelők vannak társulatunk tagjai között, hanem aktív borászok is, no itt nem kell nagy borászatokra gondolni, de kis családi borászatokból akad jó néhány, akik kihívásnak is tekintik a borkészítés művészetét és szívesen neveznek be, mérettetnek meg különféle borversenyeken nemcsak itt a Csallóközben, de annak határain kívül is.
2017. február 4, Villány – muzeális borok kóstolója – Polgár pincészet
Még nem tettem említést arról, hogy a korábbi években egy nagyon gyümölcsöző kapcsolat-baráti, üzleti és desztinációs – alakult ki bortársaságunk és a villányi híres borász, Polgár Zoltán családi borászata között, aki 1995-ben Magyarországon az Év borásza díjat is elnyerte.
Nos, 2017-es évet nála kezdtük, mégpedig egy 2 naposra tervezett archív borok kóstolója címszó alatt. A kóstoló február 4-én volt Villányban egy szép napos hétvégén, ahová egy mikrobusz vitt el bennünket. Villány Magyarország egyik leghíresebb borvidéke, az ország déli részén, közel a szerb-horvát határhoz. Nagyon kíváncsiak voltunk arra, hogy az a misztérium, mely az archív borokat övezi valóban valóság vagy csak a képzelet szüleménye.
Annyit tudni kell, hogy Polgár Zoltán rendelkezik Villányban a legnagyobb, leghosszabb pincerendszerrel és a legrégebbivel is.
Nagyon komfortos panzióban fogadott bennünket a háziúr Polgár Zoltán, ahol is először elszállásoltuk magunkat 2 személyes, minden kívánnivaló kényelemnek eleget tevő szobákban, aztán lementünk az ebédlőbe. Egy finom késői ebéddel kezdtük meg a 2 napos programsorozatot. Az ebéd természetes velejárója a bor volt, így már itt is ízelítőt kaptunk a ránk váró további élvezetekből. És bizony ebből az elkövetkező 2 órában nem volt hiány.
Magából a panzióból nyílt az egyik pince, ahol a kalauz szerepet maga a házigazda töltötte be.
Nem mentünk üres kézzel. Mindenki kapott egy szép öblös kóstoló poharat. Relatíve újborokat kóstoltunk, melyek érési stádiumban voltak és későbbi palackozásra vártak. Főleg vörös borokat kóstoltuk, mert Villány a vörösborokról híres. Szavakban nagyon nehéz leírni azokat az ízeket, illatokat, melyekkel volt szerencsénk itt találkozni.
Na és az igazi meglepetés csak ezután következett, de nem itt, hanem Villány legrégebbi pincerendszerében.
Ezt a Polgár panziótól néhány perces gyalogsétával értük el, ahol már vártak ránk.
Gyönyörűen megterített asztalsor fogadott bennünket „harcrakész” fehéringes, feketenadrágos pincérek komoly, de barátságos tekintetével, hogy aztán a házigazda üdvözlő szavai után hozzálássunk 2 órás komoly feladatunk kivitelezéséhez. Mi is volt a feladatunk? A közel harmincvalahány archív borminta kóstolása közben véleményeket kellett megfogalmaznunk egy kérdőív kitöltése formájában? A kérdések között az osztályzáson – pontozáson kívül fel kellett tüntetni, hogy az adott borokat milyen ételkülönlegességekhez ajánlanánk.
Komoly és „kimerítő” munka volt, mert ugyan az egyes fajták között semlegesítés céljából és hogy az ízlelőbimbóinkat felkészült állapotban tarthassuk – eszegettünk is oda illő falatkákat, borkorcsolyát, de ez inkább csak kóstolgatás volt, mintsem falatozás. Nos élmény volt a javából.
Másik különleges élmény a trezorrészleg megtekintése volt, ahol ebben a múzeumban megcsodálhattuk számos ismert és kevésbé ismert személyiség muzeális és friss borkészleteit, melyekhez a tulajdonosok bármikor hozzáférhetnek.
Imigyen zárult ez a hosszú és „fárasztó” kóstoló, ami után visszatértünk a panzióba a már megterített vacsoraasztalához, melynél ki-ki erőnléte szerint töltötte az est hátralevő részét, majd pihenni tértünk.
Másnapi reggelit követően a számlák kiegyenlítése és a búcsúzkodás után még egy látogatásra voltunk hivatalosak egy másik pincészetben, Jekl Béla pincészetében.
Itt az volt a legnagyobb meglepetés a kitűnő borok mellett, hogy a pincészet kifejezés csak képletesen állja meg a helyet, ugyanis a talajvízmozgás és a magas talajvízszint nem engedte meg Jekl Bélának pinceépítést, ezért nála minden a talajszint felett volt található. Ez természetesen magával hordozza ama tényt, hogy a tározó, érlelő helységek állandó szabályozott hőmérsékleti szinten kell, hogy legyenek, ami növeli természetesen az előállítási költségeket, de sajnos csak ez az egyetlen járható megoldás.
Maga Jekl Béla mutatta be borait, melyek kóstolása után vásárlási lehetőségek is adottak voltak, amit sokan ki is használtak. Ezek után kicsit hiányérzettel eltelve búcsút intettünk Villánynak. A hiányérzet abból fakadt, hogy rengeteg látnivalóról voltunk kénytelenek lemondani az idő szűkössége miatt. Majd legközelebb.
2017 február – borversenyek (Királyfiakarcsa, Pered, Csallóközkürt, Dunaszerdahely, Felsőjányok
Visszatérve amatőr borászaink tevékenységére, az év eleje a borversenyek kezdetének időszaka is egyben.
Február 18-án Királyfiakarcsa adott otthont – immár XV. alkalommal a már hagyománnyá váló borversenynek, amit a Petőfi Baráti Társulás rendezett meg. Szép számú – kb. 30-35 borminta várt a megmérettetésre, melyek között mindhárom bortípus képviseltette magát-vagyis fehér, rose és vörösborok versengtek egymással.
A zsűri szerepét 5 tagú szakembergárda töltötte be, de a közönség-vendégek is értékeltek.
Kb. 50-60 vendég tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt, melyet a kitűnő borok mellett finom falatok is élvezetessé tettek. Talán a jövőt illetően nem ártana megfontolni, hogy az egyes bortípusok versenyében ne csak azok legyenek értékelve, akik az első három helyezés valamelyikét megszerezték, hanem mindazok is, akik elérték azt a pontszámot, hogy arany, ezüst vagy bronzminősítést nyertek.
Rá egy hétre a galántai járásbeli nagyközség Pered várta a szélesebb térség borászait, borkedvelőit ebben az esetben már a XVI. alkalommal. A fő szervező képviseletét a Viniper bortársaság töltötte be karöltve a Csemadok helyi szervezetével.
Ez a rendezvény a színvonalat tekintve a jelentősebb borászati rendezvények sorába tartozik, mert nemcsak 16 év, de ezzel együtt rengeteg szakmai, szervezési, szórakoztatói, kulináris élvezeteket is felsorakoztatott azok számára, akik jelenlétükkel, boraikkal megtisztelték ezt a bor előtti tisztelgést.
Több mint 241 minta várt az ítészekre, ezért az elképzelhetetlen volt, hogy egy – egy zsűritag, vagy a közönség 241 mintát kóstoljon meg. Ebből kifolyólag a szakember gárdát is több részre osztották, valamint a közönség is A,B,C,D csoportokra volt felosztva. Ennek ellenére is volt mit tenni nemcsak a szakember zsűrinek, de a közönség zsűrinek is. Volt mit tenni a kiszolgáló személyzet csinosabbnál csinosabb fiatal lányainak is a borok felkínálása során és azoknak a hölgyeknek is, akik a „semlegesítő” falatokat – borkorcsolyát felszolgáltak.
A jó hangulatról kulturális betétek sora gondoskodott- a 2 tagú Bonus zenekar, akik a talpalávalót biztosítottak, valamint a helyi Csemadok citerazenekara kápráztatta el tudásával a közönséget. A rendezvény fő védnöke Pered község polgármestere Borsányi úr volt, aki köszöntőjében méltatta és további sikerekre buzdította a szervezőket, borászokat. További rangot biztosított az eseménynek a helyi római katolikus egyház plébánosának köszöntője és áldása a borokra és a résztvevőkre.
A kiértékelés időigényes folyamatát vacsora és tánc töltötték ki, amikor a hangulat egyre inkább a tetőfokára hágott.
Majd következett a kiértékelés hosszú folyamata, mert nagyon sok díj, serleg, elismerés, diploma került kiosztásra. A VIVAT VINUM bortársaságunkat 4-en képviseltük: Méhes János, Kovács László, Mészáros Dénes és Borbély József. Elégedetten távoztunk, mert boraink ebben a nagy konkurenciában is helyt álltak és ezüstérmes értékeléseket kaptunk. Az est csúcsát és izgalmát a tombolahúzás koronázta meg, mert nagyon sok és értékes díj várt a szerencséskezűekre, többnyire borászati kellékek, eszközök nagyon is hasznos, praktikus tárgyak formájában. Már jócskán elmúlt 2 óra, mikor elégedetten távoztunk azzal, hogy egy év múlva ismét eljövünk.
A borversenyek sorában a következő állomás ismét „hazai” földön történt április 1-jén Csallóközkürtön az ottani borbarátok asztaltársasága rendezésében. Itt, április 1-én 5. évéhez érkezett a borok ünnepe, mustrája. Hangulatos fúvós és hagyományos zenekarok váltották egymást a faluház előtti téren, mintegy jókedvet élesztve az érkezők számára. Ezt a látványos fogadást csak még inkább emelte a borlovagok népes táborának kosztümös bevonulása, majd itt is elkezdődött a borok versenye. Hárman- Méhes János, Kovács László és Borbély József vettünk részt ezúttal is. Ez a nap is – mint mindig tisztelgés volt az isteni eredetű nedűk előtt. Innen sem távoztunk üres kézzel, ami egyre inkább növelte bennünk azt meggyőződést, hogy helyes úton járunk, amikor a többszörös megmérettetések is visszaigazolják munkánk színvonalát.
Lassan elérkeztünk a borversenyek csallóközi eseményeinek csúcspontjához a 2 évente megrendezésre kerülő nemzetközi borverseny a MUN-DUS 2017 régóta várva várt időpontjához.
Ezt a versenyt 1982-ben indították útjára a lelkes szervezők Bartalos Gyula vezetésével a Csallóközben. A történet egy igazi SIKERTÖRTÉNETNEK nevezhető, mert az első évben csupán 68 borminta versenyzett, melyből 52 cuvee volt. Ez mindent elárul az akkori állapotokról. Jelenlegi versenyen – 2017-ben összesen 626 bormintát értékelt a 94 tagú népes degusztátor csapat nemzetközi részvétellel 10 országból. Az eredmények önmagukért beszélnek. Az esemény rangját mi sem emeli jobban, mint a 3 napig tartó rendezvény-többszázas látogatottsággal,kulturális és kulináris desztinációval, felejthetetlen élményekkel fűszerezve. Mi is ismét hárman- akárcsak korábban, beneveztünk, mert ez a megmérettetés már igazán rangot adott. Borbély József 2015-os Vörös Cuvee-je 82 ponttal bronzérmet jelentett a termelőnek. Kovács László és Méhes János borai bronzérmes értékelést kaptak.
A versenyek sorát május 6-án végül Felsőjányok zárta le, ahol Figura Béla első alkalommal tett próbálkozást e nemes foglalkozás és kultúra népszerűsítésére. Itt természetesen a merítés kicsi volt, de nem is ez a fontos, hanem a szándék, hogy hagyományt teremtsünk. Figura úr egyébként már régóta népszerűsíti Felső-Csallóközben a borkultúrát vinotékájában, ahol főleg Balaton környéki borászok borait népszerűsíti borvacsorák keretein belül.
atott az utánzó mester közismert performansza az azóta már elhunyt Torgyán Józsefről, a politikusról, aki felejthetetlen marad mindazok számára, akik ismerték politikai fellépéseit annak bármilyen komoly is volt a téma, humoros, teátrális mindenkit felvidító, megnevettető stílusával. A zenéről egy fiatal srác Burger Tibor gondoskodott a maga számítógépes eszközeivel. Ahogy érkeztek a vendégek, már a bejáratnál ízelítőt kaptak az est rájuk váró „élvezeteiből” röviditalok széles választékaiból, melyeket a társaság tagjai bocsájtottak rendelkezésre, ajánlottak fel saját készleteikből. Volt itt minden barack, alma, szilva, borpárlat stb. mind-mind házi termés, jó 52 fokos kiadásban. Aztán elkezdődött a szokásos forgatókönyv szerinti program pontról pontra. Méhes János elnök úr nyitotta meg a borestet, üdvözölve a vendégeket a község polgármesterét Gódány Lászlót, Éles István előadóművészt és természetesen az est sztárborászát ifj. Figula Mihályt, aki röviden ismertette családi borászatuk történetét. Közben az erre a célra kijelölt asztalon már sorakoztak azok a borok, melyek tulajdonképpen az est fénypontját jelentették. A tulajdonos borász mutatta be egy-egy vacsorafogás közben az egyes borfajtákat, röviden elemezve a legfontosabb tudnivalókat. Ezek a kitűnő borok kialakították bennünk vendégekben azt a kellemes hangulatot, mely baráti társalgások formájában jelentkezett és szinte a táncra valahogy senkinek sem akaródzott felpattanni.
Azért a táncparkett sem árválkodott az ürességtől, mert a társaságban szép számmal voltak fiatalok is, akikben a kitűnő borok más reakciókat váltottak ki, mint bennünk, idősebbekben. Aztán, ahogy ilyenkor már lenni szokott a fiatalos lendület táncra perdítette az érettebb korosztályokat is, ha másért nem is, de a mundér becsülete kapcsán igen.
Közben a borkészletek, melyeket ifj. Figula Mihály hozott magával rendesen fogyni kezdtek, mert nagyon is elnyerték az értő közönség tetszését úgy, hogy aki nem volt résen annak bizony nem nagyon jutott, hogy haza is vihessen magával pár palackkal. Így az idő is szépen előrehaladt és azon vettük észre magunkat, hogy már jócskán elmúlt 2 óra is, mikor a vendégsereg el kezdett szállingózni hazafelé. Emlékezetes est volt, de mi már teszünk azért, hogy rendezvényeink mindig valami újat, meglepőt, váratlant nyújtson az idelátogatóknak, hogy a jó hírünk még vonzóbbá tegye ezt a társaságot újabb tagok belépésével is.
2017 július 22 – Borfesztivál, Kürt (Strekov)
Pár hónapos csend után úgy döntöttünk, hogy július 22-én ellátogatunk a hagyományos kürti borfesztiválra, melyen már számtalanszor részt vettünk, de ez a többnapos kulturális, kulináris rendezvény mindig tartogat magában újabb és újabb meglepetéseket.
Magában az a tény, hogy az ember végigsétálja a pincesort a portékájukat kínáló, invitáló borászokkal a pincebejáratoknál egy olyan élmény, melyet megunni soha nem lehet. A levegőben mindenféle a vásári hangulat illatfelhői vették körbe a szép számú vendégsereget. Igen vendégseregről beszélhetünk, mert messze tájakról, külföldről is rengetegen látogattak ki ez alatt a 3 nap alatt és igazán a forró nyári kánikula sem riasztotta el az érdeklődőket a látványosságoktól, élvezetektől, élményektől. Nekünk egy autóbuszra való érdeklődőt sikerült összetrombitálni és az út során sokan már „előmelegítettek” a várható folytatásra. Hát nem is tudom, hogy bírták egyesek, mert a megérkezés pillanatában már egyesek dalra is fakadtak és hát a dalolásból nem volt hiány egészen késő estig, mikor hazafelé vettük az irányt. Gondolom, a legközelebbi fesztivált sem fogjuk kihagyni.
2017 augusztus 16-20 – Szlovénia – (Ljubljana, Bled, Portoroz, Piran, Lokev, Lendva)
Ezzel még a forró nyárnak közel sem volt vége, hiszen az egész éves program legnagyobb, legigényesebb része még váratott magára. Ez pedig az 5 napos szlovéniai kirándulás volt a maga rendkívül gazdag, bőséges tartalmával. 2017. augusztus 16-án, kora reggel az egyházkarcsai faluháznál parkoló luxusbuszban az autóbuszvezetőnk Gódány Csaba közreműködésével minden és mindenki a „helyére került”, majd a polgári társulás elnöke így indította a nagy út megtételére a csoportot: Köszönönöm, T. hölgyek és urak, kedves sofőrtárs, szerencsés utat, indulhatunk. A hajnali fáradtságot csakhamar a kellemes fecsegés, egy-egy vicces történet, átélt esemény, vidám kacagás váltotta fel. A szlovén autópályán még gyorsabban fogytak a kilométerek. Kora délutáni órákban a társaság megérkezett Ljubljanába Szlovénia fővárosába, ahol finom ételekkel vártak bennünket a Livada vendéglőben. Becsülettel kiürített tányérokkal jelezte a társulás, hogy ízlett a szlovén konyha hagyományos ételeiből felszolgált ebéd. A csoportot délután helyi magyar nyelven is jól beszélő kísérő vette át (Csík Gyula mérnök, idegenvezető) uticélunk első állomása Szlovénia fővárosa Ljubljana – séta az óvárosban amely keretén belül megtekintettük a következő nevezetességeket: római maradványok Attila után, Križanka eröd maradványai, Napóleon emlékmű, Szent Miklós Székesegyház, Ljubljanica partja, hidak: Hármas híd, Sárkányos híd, Balassi intézet, Batthyány emlékmű megtekintése ami a város egyetlen magyar emlékműve. A 276 000 lakost számláló Ljubljana, a szeretet városa a fiatal szlovén köztársaság kulturális központja. Szlovénia egyik legrégebben lakott területe remekül összeköti a város báját azokkal az előnyökkel, amelyeket csak egy metropolisz tud nyújtani. A közepes méretű Ljubljana a Szávába ömlő Ljubljanica folyó két partján fekszik, a folyó jobb partján a régi városrészek terülnek el, bal partján az új negyedek. A kihagyhatatlan élmények közé tartozik egy hajókázás vagy egy séta a folyó partjain. A Ljubljanica-folyó partján a Monarchia világa elbűvölő mediterrán bájjal párosul. Nappal a barokk házakkal szegélyezett macskaköves utcák és érdekes múzeumok hívogatnak, míg este a finom szlovén sör jutalmát élvezhettük. A város az első világháború után kapta szlovén nevét, amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került. 1945-ben Szlovénia, a hat jugoszláv tagköztársaság egyikének fővárosa lett. 1991-től az új, önálló szlovén állam közigazgatási, gazdasági és kulturális központja.
Rengeteg tér, műemlék található itt, mint pl. Preseren-tér amely találkozók és városi túrák kezdőpontja, hármas híd, amely a híres építész Jože Plačník 1931-es alkotása, sárkányos híd, Balassi intézet, Szent Miklós Székesegyház, Napóleon emlékmű, vár stb. Szlovénia fővárosa és legnagyobb települése egy hétre is elegendő programot és látnivalót tartogatot. Sőt egy igen fontos elismerést is elnyert – megkapta a 2016-os Európa Zöld Fővárosa címet. Ez nem csoda, hiszen a gépjárműves közlekedés egy az egyben ki van tiltva a központból. Így a Ljubljanica folyó zöld fákkal övezett partja csak a sétálóké és a bicikliseké. Nyáron és kora ősszel a folyópart olyan, akár egy nagy családi összejövetel, mindenhol égősorokkal díszített kávézó és étterem teraszok vártak ránk. A városnézés után a társaság elfoglalta a szálláshelyet Ljubljana központjában fekvő Hotel Mrakban, ahol már finom vacsorával vártak bennünket. Derűs csevellyel, önfeledt szórakozással telt el így az első este.
Rövidnek tűnt az éjszaka, de a társaság nyilván nem az alvás céljából utazott ide. Reggelizés után irány Szlovénia egyik legszebb tavához mégpedig a Bohinji tóhoz. – A Júliai-Alpok szívében, meredek sziklafalak között, egy gleccser vájta völgyben fekszik Szlovénia legnagyobb tava, a festői szépségű Bohinji-tó. A Triglav Nemzeti Park szívében fekvő tavat és környékét számos legenda övezi. A tó partján egy kecskebak szobra áll. A legenda szerint itt élt a híres Aranyszarv (Zlatorog), a kecskebak, akinek vérétől gyógyító virág terem és szarva a völgy titkos kincses ládájának kulcsa és egyben ő a legjobb szlovén sör szimbóluma is. A tó partján álló Keresztelő Szent János templomot egy híd köti össze Ribčev Laz faluval, a tó központi településével. És hogy honnan ered a tó neve: amikor Isten befejezte a világ megalkotását, rájött, hogy megfeledkezett egy kis embercsoportról, akik csendben várták Isten munkájának befejeztét. Ezért hálául nekik ajándékozta a világ legszebb helyét, melyet az emberek – Isten szláv nevéből (Boh) – Bohinjnak neveztek el.
A tó másik végén – Ukancban, a közel 500 erdei lécsőfokon felkapaszkodva érjük el a közel 70 méter magas Savica – vízesést, mely a Sava Bohinjka folyó forrása. Az Alsó-Száva zuhataga a Savica-Vízesés (Száva vízesés), szlovén nevén Slap Savica, amely Szlovénia egyik talán leglátványosabb vízesése. A vízesés a Bohinj-tó déli partján nagyjából 5 kilométert haladva Ukanc üdülőközség parkolójából érhetjük el. Egy viszonylag meredek, de kellemes, kiépített, lépcsökkel tűzdelt sétaút vezet fel a Száva vízeséshez. Miután felértünk a kis kilátóból ráláttunk a vízesésre, illetve a másik oldalon a Bohinj-tó egy részét is megcsodálhattuk. A kilátó mellett található lépcsősor, mely a Savica vízesés alsó medencéjéhez vezet, biztonsági okokból le van zárva, hiszen sok turista szeretne megmártózni a kristálytiszta vízben, de a nehéz lezúduló víztömeg miatt ez elég veszélyes, így marad a Száva vízesés, a sziklák és a sziklamedence valamint a gyönyörű természeti környezet csodálata és fotókészítés. A Savica vízesés 70 méter magasból zúdul le a környező Komma-sziklafal oldalából. Ez a Száva egyik forrása. Csodás kezdete ez egy több száz kilométeres útnak.
Utána felvonóval folytattuk utunkat az 1535 m magas Vogel hegyre ahonnan pompás kilátás nyílott a Júliai – Alpokra. Természetesen túra után csoport elfogyasztott egy ebédet az 1535 m magas Vogel hegyen. Majd utána indultunk tovább Bledbe, minek érdekessége a templom a kívánságharanggal és a kilátótorony a működő óraművel és a Bledi vár. Program végeztével a társulás tagjai három fogásos vacsorán vettek részt a Camping étteremben. A késő esti szabadprogramot ki-ki további nézelődéssel, fagyizással, egyes fogyasztási cikkek árkínálatának az otthonival történő összehasonlításával töltötte.
Rövidnek tűnt az éjszaka, de a társaság nyilván nem az alvás céljából utazott ide. Reggelizés után irány Szlovénia egyik legszebb tavához mégpedig a Bohinji tóhoz. – A Júliai-Alpok szívében, meredek sziklafalak között, egy gleccser vájta völgyben fekszik Szlovénia legnagyobb tava, a festői szépségű Bohinji-tó. A Triglav Nemzeti Park szívében fekvő tavat és környékét számos legenda övezi. A tó partján egy kecskebak szobra áll. A legenda szerint itt élt a híres Aranyszarv (Zlatorog), a kecskebak, akinek vérétől gyógyító virág terem és szarva a völgy titkos kincses ládájának kulcsa és egyben ő a legjobb szlovén sör szimbóluma is. A tó partján álló Keresztelő Szent János templomot egy híd köti össze Ribčev Laz faluval, a tó központi településével. És hogy honnan ered a tó neve: amikor Isten befejezte a világ megalkotását, rájött, hogy megfeledkezett egy kis embercsoportról, akik csendben várták Isten munkájának befejeztét. Ezért hálául nekik ajándékozta a világ legszebb helyét, melyet az emberek – Isten szláv nevéből (Boh) – Bohinjnak neveztek el.
A tó másik végén – Ukancban, a közel 500 erdei lécsőfokon felkapaszkodva érjük el a közel 70 méter magas Savica – vízesést, mely a Sava Bohinjka folyó forrása. Az Alsó-Száva zuhataga a Savica-Vízesés (Száva vízesés), szlovén nevén Slap Savica, amely Szlovénia egyik talán leglátványosabb vízesése. A vízesés a Bohinj-tó déli partján nagyjából 5 kilométert haladva Ukanc üdülőközség parkolójából érhetjük el. Egy viszonylag meredek, de kellemes, kiépített, lépcsökkel tűzdelt sétaút vezet fel a Száva vízeséshez. Miután felértünk a kis kilátóból ráláttunk a vízesésre, illetve a másik oldalon a Bohinj-tó egy részét is megcsodálhattuk.
A kilátó mellett található lépcsősor, mely a Savica vízesés alsó medencéjéhez vezet, biztonsági okokból le van zárva, hiszen sok turista szeretne megmártózni a kristálytiszta vízben, de a nehéz lezúduló víztömeg miatt ez elég veszélyes, így marad a Száva vízesés, a sziklák és a sziklamedence valamint a gyönyörű természeti környezet csodálata és fotókészítés. A Savica vízesés 70 méter magasból zúdul le a környező Komma-sziklafal oldalából. Ez a Száva egyik forrása. Csodás kezdete ez egy több száz kilométeres útnak.
Utána felvonóval folytattuk utunkat az 1535 m magas Vogel hegyre ahonnan pompás kilátás nyílott a Júliai – Alpokra. Természetesen túra után csoport elfogyasztott egy ebédet az 1535 m magas Vogel hegyen. Majd utána indultunk tovább Bledbe, minek érdekessége a templom a kívánságharanggal és a kilátótorony a működő óraművel és a Bledi vár. Program végeztével a társulás tagjai három fogásos vacsorán vettek részt a Camping étteremben. A késő esti szabadprogramot ki-ki további nézelődéssel, fagyizással, egyes fogyasztási cikkek árkínálatának az otthonival történő összehasonlításával töltötte.
A 4. napon ismét telített időbeosztású program várt a csoportra. A kiadós früstök, ill. villásreggeli után indulás meghódítani Predjamai várat és a Postojnai cseppkőbarlangot. Elsőként a Predjamai várban tettünk látogatást amit a Forbes a világ 10 leglenyűgözőbb vára közé választott. Az épület különlegességét az adja, hogy egy 123 méter magas, függőleges sziklafal egyik nyílásához építették, így elölről lovagvár, hátulról pedig hatalmas barlangrendszer, az ablakaiból pedig gyönyörű kilátással. A predjamai vár legismertebb lakója Erasmus lovag, aki a Luegg család fekete báránya volt, akinek történetével vársétánk során részletesen is megismerkedhetünk. Ennek a lovagnak van magyar vonatkozása is hiszen Mátyás királyt támogatta 1485-ben a Bécs elleni ostromban. A vár most már könnyen megközelíthető, ám annak idején az osztrákok sikertelenül próbálkoztak a bevételével. Már a kiéheztetésre játszottak, ám nem tudták, hogy a vár mögött 13 km hosszú és 140 méter mély barlangrendszer vezet a hegy túloldalára, amin keresztül volt az élelmiszer ellátás a környező falvakból.
Várlátogatás után, egy mindössze 9 km hosszú út után a világszenzációnak számító postojnai cseppkőbarlanghoz értünk, mely Európa legnagyobb karsztbarlangja. Egy kisvonat vitt a barlang belsejébe, ahol gyalogosan fedezhettük fel a csodálatos cseppkövek világát. A másfél órás barlangi sétán megismerhettük a barlang történetét és legszebb cseppköveit. A barlang eddig felderített járatainak hossza összesen 24 km, de a turisták előtt csak 5 km áll nyitva. A barlangban egyébként 80 – 90 % – os páratartalom és mindössze 8-10 °C fok van télen – nyáron, így különösen fontos volt, biztosítani meleg ruhát. A barlang élővilága meglepően népes. 150 barlangi állatfaj él a barlangrendszerben, közülük is a leghíresebb a barlangi vakgőte – más néven emberhal. A cseppkőbarlang megtekintésének végeztével folytattuk utunkat Lokevba ahol megtalálható a híres karszti sonka-szárító. Itt természetesen sonka degusztációt szerveztek a csoport részére (sonka, olajbogyó, sajt, kenyér, 2 dl teran), utána séta a parkban a Pivka folyó partján, mely visszafelé folyik. A kimerítő program után a B.T. részére 4 fogásos vacsorával egybekötött élőzenés, táncos est, volt biztosítva, ami énekszóval lett befejezve.
Hazafelé tartva késői ebéd borkóstolóval egybekötve a Szlovéniai magyarlakta Muravidéken. Bánuta Szlovéniában, Lendvától öt kilométerre, északnyugatra, a magyar határ közelében fekszik, a 17. század végétől tartozott az Esterházy hercegség birodalmához. Itt működik, helyesebben virágzik a Cuk család biogazdasága. A család borászattal, fűszertermeléssel és marhatenyésztéssel foglalkozik. A Cuk Borház, amelynek terasza a Lendvahegy legmagasabb pontjáról a szó igaz értelmében három országra tekint le.
Ebéd végén búcsút intettünk Szlovéniának, és a sok szép új élménnyel elindultunk hazafelé: mert van egy régi igaz mondás ”Mindenhol jó, de legjobb otthon”.
E sorok írója nem volt részese ezeknek a csodálatos élményeknek, de elbeszélések alapján nyilvánvalóan remek 5 napot töltöttek el társaságunk tagjai Szlovéniában.
2017 október 14, Budapest, Mór – A víg özvegy (operett)
Most egy újabbat tekerünk az idő kerekén, hogy a forró nyárból – melyből bőségesen volt részünk, kicsit a hűvösebb őszbe forduljunk, amely szintén tartogatott szép élményeket, főleg a kultúra területén a tagjaink számára.
Október 14-én Budapestre látogattunk egy színházi előadásra, konkrétan a Vígszínházba, ahol is megtekintettük Lehár Ferenc „A víg özvegy” című három felvonásos operett darabját. Röviden, az operett születése kapcsán annyit, hogy ősbemutatójára 1905. december 30-án került sor a bécsi Theater an der Wienben. A zeneszerző első nagy sikere volt, mellyel megalapozta nemzetközi karrierjét. Budapesten először 1906. november 27-én mutatták be a Magyar Színházban. Budapestet látni újra és újra,soha meg nem unva, felejthetetlen látvány, mikor áthaladunk az Erzsébet hídon a Duna felett kitárulkozik előttünk ennek a csodálatos városnak panorámája, mellyel betelni nem lehet. Megérkezve a Vígszínházhoz egy patinás épület körvonalai rajzolódtak ki szemeink előtt körülölelve számos más színházi épület társaságában érzékeltetve mindenkivel, hogy a Múzsa világába érkeztünk. Belépve magába az épületbe is nehéz volt meghatódottság nélkül töltekezni az ódon falak, maga a színterem sokat eláruló múltja és jelene kapcsán.
Visszatérve az ősbemutatóra ami, mint említettem Bécsben volt, természetesen német nyelven a: Die lustige Witwe cimet kapta, ami egy félrehallásból született – die lästige Witwe (alkalmatlankodó özvegyből lett a víg özvegy)
A darabnak politikai visszhangja is volt, mert a történet Montenegróban játszódik, de a műben a Pontevedro megnevezés szerepel és emiatt a Bécsben tanuló montenegrói diákok tiltakoztak, sőt Triesztben vígözvegy-ellenes tüntetésekre is sor került. Ezekben az eseményekben elsősorban az osztrákellenesség mutatkozott meg, de nem tudták megakadályozni, hogy sikersorozattá váljon a darab. A Víg özvegy sikere hozta meg egyébként Lehár számára az anyagi biztonságot, amire gyerekkora óta vágyott. Ezzel az operettel megtalálta saját stílusát is.
Nagyon jól szórakoztunk, kellemes kulturális élménynek voltunk részesei, amely az előadás után még csak fokozódott azzal, hogy megéhezve a vacsorát hazafele tartva Móron rendeltük meg-nem véletlenül. A Móri Ezerjó ismerősen cseng minden borkedvelő ember fülében. A Miklós Csabi névvel fémjelzett pincészet vendégei voltunk ezen az estén. A borvacsi kezdés pálinkával lett megnyitva, majd a folytatás 8 különböző miklóscsabi borsorozat követett. Maga a vacsora előétele hagymás-almás zsír friss bagettel beindította a kulináris élvezetek tárházát, amit leves követett – Móri paprikás csirkeleves és utána a főétel -Sertés tarja pincemester módra majd lezárásként – Császármorzsa baracklekvárral rakta fel az í-re a pontot. A finom többfogásos vacsora elfogyasztása után a borok bemutatójára került sor, természetesen a Móri Ezerjó-ra volt minden ízlelőbimbónk kihegyezve. Nem csalódtunk.
Természetesen mindenki számára biztosított volt ezeknek a boroknak a megvásárlása is otthoni emlékezés céljából. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel és bőséges készleteket halmoztunk fel.
Aztán elindultunk hazafelé és jóval éjfél után érkeztünk meg egészségben, jókedvben otthonainkba. Emlékezetes este volt.
2017 november 25 – Egyházkarcsa „Újbor bál”
Október 26-án a Vivat Vínom bortársaság vezetősége megtartotta az év utolsó vezetőségi gyűlését, melynek egyetlen egy ügyrendi pontja volt a hagyományos újbor bál megszervezése.
Ez a bál mindig az adott év rendezvényeinek csúcsrendezvénye címéért is bejelentkezve joggal töltötte el a várakozásokat, mert mindig tartogatott magában újabb és újabb váratlan látványosságokat. Ezen az elnökségi ülésen is született egy olyan elképzelés, hogy a vendégek érkezése már a fogadóhelységben meglepéssel szolgáljon. Így is történt. 2017. november 25-én egy igazi, hamisítatlan élőkép fogadta az érkező vendégeket. A fogadó előtér mindenki számára nyilvánvalóvá tette,hogy borbálba érkezett, mert csupa borászati eszközök-hordók, prések, permetező, egy virtuális borász, nádfedeles rövidital fogadó és azon egy Pince köszöntő fogadta imigyen az érkező vendégeket:
Ó- Te áldott pince
Tele finom borral
Eljöttünk mi Hozzád
Kiszáradt torokkal.
S itt egymásnak öntünk
Mi jó barátok
S rózsaszínben látjuk
E- Cudar világot.
Régi ismert arcok „Hosszú” Jóskával, Számel Zsuzsával az élen rövid italokkal fogadták az érkezőket és elvégezték az ilyenkor szokásos „beöntéses fertőtlenítést” hogy utána mindenki megtalálhassa a maga csodásan elkészített, megterített asztalát.
