VIVAT VINUM

Baráti társulás Karcsa jelene és jövőképe

Krónika – 2019

  • 2019. március 8. – Évzáró tagsági gyűlés

          2019-es év első eseménye a Vivat Vinum B.T. életében az évzáró tagsági gyűlés, amelyet szokásosan az egyházarcsai kultúrház falai között rendeztünk meg. A dekoratív fogadóteremben Méhes János, a társaság elnöke fogadta a vendégeket és beszámolójával betekintést kaptunk a 2018-as év eseményeibe. Jó szívvel emlékeztünk vissza a spanyolországi Katalóniára, ahol festői szépségű helyszíneket barangolhattuk be. Még a zamatos sör ízét is éreztünk a szánkban, amikor eszünkbe jutott a dél-csehországi kiruccanásunk. Vidáman idéztük fel a tavalyi „Újbor bál”-t, amikor Vadkerti Imrével közösen énekeltük el a Nélküled című dalt.

          A múltidézés után sor került a tagsági illeték befizetésére és nyilvánosságra került az idei év megrendezésre kerülő eseményei és elképzelései. A tagság a következő időrendi programokat fogadta el:

  • 2019. április 6.

  • Mozgalmas kirándulás Lengyelország második legnépesebb városába, Krakkóba

    • Barangolás az óvárosban: Flórián-kapu, Wawel-domb

    • Auschwitz, Birkenau

    • Wieliczkai sóbánya

    • Browar Lubicz sörfőzde

  • 2019. június 27.-30.

  • Mozgalmas kirándulás Lengyelország második legnépesebb városába, Krakkóba

    • Barangolás az óvárosban: Flórián-kapu, Wawel-domb

    • Auschwitz, Birkenau

    • Wieliczkai sóbánya

    • Browar Lubicz sörfőzde

  • 2019. augusztus 31.

  • Aktív kikapcsolódás Sopronban

    • Eszterházy-kastély

    • Széchenyi-kastély

    • Csokoládékóstoló – Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda

    • Sopron belvárosának bebarangolása idegenvezetővel

  • 2019. október 12.

  • Színházlátogatás Budapesti Operettszínház előadására,

    • Elfújta a szél című musicalre

  • 2019. november 30.

  • 7.VIVAT VINUM „ÚJBOR BÁL”

    • Sztárvendég: Kovács Koppány

          A programtervben bemutatott elképzelések elfogadása után következett a finom, többfogásos vacsora, amelyet a társaság ízletes borai tették még finomabbá az estét. Mind a fiatalok, mind a szépkorúak megtalálták a megfelelő aromás bort a kínálat közül. A jó hangulatú estéhez hozzá járult a Bonus együttes is, akik szolgálták a muzsikát a táncolni vágyóknak.

De az estén nem csupán tánc volt, hanem egy kultúra is, hiszen lehetőségünk volt meghallgatni, és bepillantást kapni a VÁNDORLÁSS csapat életébe. A csoport vezetője, Kovács Zoltán kivetített képek és érdekes beszámolója bemutatta nekünk a hondurasi őserdőt.
Beszámolójuk szerint az őserdő lakóinak világuk, életmódjuk sajnos eltűnőben. Néhány év és elfogy az életterük. Az esőerdőt rohamos iramban irtják körülöttük. A VÁNDORLÁSS-Tawahka expedíció tagjainak elsőként sikerült utat találni, vágni és feljutni a Colón hegység legmagasabb csúcsára az Asanbusnára.

  • 2019. április 6. – II. Egyházkarcsai borverseny

        A tavalyi év pozitív kritikái után nem volt kérdés, hogy idén is megrendezzük a társulás életének egyik fontos rendezvényét, a borversenyt. Miután a vendégsereg elfoglalta az egyházkarcsai kultúrház díszes és tágas termét, Méhes János köszöntőjét hallgattuk meg. Ezt követően a bősi Aranykert és Tőzike néptánccsoport rövid műsorát tekintettük meg. A szabályok ismertetése után pedig elérkezett a fő programpont: a kóstolás. A tavalyi évhez hasonlóan, idén sem maradhatott ki a zsűri tagjai közül a villányi borász, Polgár Zoltán. Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy a Polgár Zoltán által vezetett szakmai zsűri akár a nemzetközi színtéren is megállta volna a helyét.

         Idén felesége, Polgár Katalin is elkísérte őt, hogy a férjéhez hasonlóan az ítészek csapatát erősítse. A főasztalnál, ahol a bíráló bizottság foglalt helyet, még Bartal László, Miklós Gábor, Molnár Tibor, Mozoli Sándor és Garay János is helyet kaptak. A fehér- és vörösborok között rosék is terítékre kerültek, levezetőként pedig gyümölcsborokat ízlelgettünk.

Mindenkinek három fő szempont alapján kellett bírálni a pohárba töltött italt: íz, szín és illat. Miután minden palack kiürült, s a vacsora is elfogyott a pontok összesítése alatt, Takáts Tamás, a Karthago együttes frontembere gondoskodott a hangulatról.

A nyertesek bejelentése után, akik oklevéllel és tárgyi jutalommal lettek gazdagabbak, a hajnalig tartó közvetlen szórakozásé volt a főszerep.

  • 2019. június 27.-30. – Lengyelország – Krakkó

          Június legvégén valósult meg a VIVAT VINUM társulás négy napos kirándulása, amely a csodaszép Krakkót tárta fel nekünk. A közel 7 órás buszozás gyorsan eltelik, ha jókedv uralkodik a buszban. És bizony nálunk felhőtlen hangulat uralkodott, mivel felidéztük a szép emlékeket a II. Egyházkarcsai borversenyről, valamint a jókedvről az illatos gyümölcspárlat is gondoskodott. A délutáni órákban megérkeztünk Lengyelország kulturális fővárosaként emlegetett, Krakkóba. A négy csillagos Hotel Francuski-ban tett gyors pihenő után már nyakunkba is vettük a várost. A kirándulás szervezője, Méhes János ezúttal is megkereste a legjobb helyi idegenvezetőt, így Stász Magdaléna ismertetett meg minket a város legfontosabb és legérdekesebb látnivalóival.Az első nevezetesség, amelyet megtekintettünk a kőből épült Szent Flórián-kapu volt, ami az egyetlen, amely régi formájában fennmaradt és mára a város egyik szimbólumává vált. Nevét a város védőszentjéről, Szent Flóriánról kapta.

 Az óvárost régen még teljesen fal vette körül, de a 19. század kezdetén, sajnálatos módon ez a fal elpusztult. A fal helyén ma már több méteres fákat találunk, azonban a Florián-kapunál nem csupán a kapu, hanem a fal egy része is megmutatja a kor stílusát. Az idegenvezetőnk azt is elmondta, hogy e kapun keresztül vezetett a király útja a főtéren át a Wawelbe. Krakkó főtere a város történetének kezdeteitől fogva városközpontnak számított, így nem hagyhattuk ki a látnivalók közül.
A következő látnivaló is a város óvárosának közepén található. A főtéren áll a város egyik legismertebb látványossága, a Posztócsarnok. A Sukiennice ikonikus és impozáns épülete már méretével is felhívta magára a figyelmet, története pedig egészen a XIII. századig nyúlik vissza. A reneszánsz stílusjegyeit bemutató épületben megmaradt az eredeti, műemlékként működő gázvilágítás.

          Krakkó megszámlálhatatlanul sok temploma közül, kétség kívül a város főterén álló Mária-temploma legismertebb. Stász Magdalénától megtudtuk, hogy a régészeti kutatások bebizonyították, hogy a ma is álló épület egy, a XIII. század elején épült templom maradványaira épült. A korai gótikus stílusú Mária-templomot 1290-1300 között építették. A templombelsőt lenyűgöző pompa és gazdagság jellemezte, az ólomüveg ablakok, a kék csillagos mennyezettől elállt az ember lélegzete. Volt alkalmunk meghallgatni a templom magasabbik tornyából (úgynevezett hejnalicy) felcsendülő dallamot, amely a város egyik jelképe.

A trombitaszó manapság is minden nap 48-szor felcsendül (minden órában kétszer),amit a „hejnalisták” a világ négy égtája felé fordulva játszanak el. A tájékozott idegenvezetőnk felhívta a figyelmünket, hogy a hejnał mai napig úgy szólal meg minden egyes alkalommal, hogy a dallam váratlanul véget ér. Ehhez kapcsolódik egy legenda is, amely szerint, amikor a tatárok megtámadták Krakkót, a toronyból egy őr trombitaszóval figyelmeztette a lakókat a veszélyre. A zenélés közbe egy nyílvessző fúródott a nyakába, ezért megszakadt a játéka, azonban az ő még sebzetten is folytatta a trombitálást.

          Krakkó főtere rengeteg látnivalót tartogat számunkra. Ilyen a főtér délnyugati csücskében magányosan álló Városháza tornya is, ami az egyik legérdekesebb műemléke a középkori Krakkónak. Sok érdekességet megtudtunk a kalauzunktól, mint például, hogy ez az egyetlen megmaradt része a XIII. és XIV. század fordulóján épült Városházának, amelynek helyén korábban egy fából készült épület állt, ami 1306-ban leégett. Az évszázadok alatt a Városháza tornyát nem csak a jelentős tűzesetek, hanem a természet is megtépázta. Az 1700-as években például olyan erős szél kerekedett, aminek következtében a torony megdőlt és 55 cm-rel a mai napig eltér a függőlegestől.

A első napunk utolsó látnivalója a Wawel lenyűgöző épülete, a Székesegyház és a körülötte elterülő parkok, ami kihagyhatatlan célpontjai a krakkói utazásunknak. A Visztula folyó bal partján méltóságteljesen emelkedő Wawel épületegyüttese az európai reneszánsz építészet egyik legimpozánsabb műemléke. Itt épült fel az évszázadokon át a lengyel államiság központját jelentő királyi rezidencia.
A hosszú utazás és az ismeretekben, látványosságokban gazdag séta méltóképpen kimerített bennünket, így egy finom vacsora után nyugovóra tértünk a kényelmes hotelben.

          Kirándulásunk második napja is tartogatott számunkra látnivalókat. Így a kiadós svédasztalos reggeli után máris útnak indultunk, hogy még a turistákat megelőzve megnézhessük a világhírű Auschwitzt. Az auschwitzi náci haláltábor nevét nem kell senkinek sem bemutatni. Működése során több mint 1,5 millió zsidó, lengyel, olasz és francia foglyot hoztak ide a világ egyik legnagyobb tömeggyilkossági kísérletének részeként.

          A körbevezetéshez nem kell magyarázat, a régi barakkokban megtekinthető kiállítások mindent borzalmakat elmesélnek. Megnéztük a gázkamrák és a krematóriumok romjait, illetve a híres kaput, a síneket is megtekintettük, amelyekre a vonatok érkeztek. Az egyes barakkokban betekintést kaptunk a szörnyű, korabeli lakhatásba és a tisztálkodási körülményekbe. A két órás auschwitzi sétánk után még egy órát eltölthettünk Birkenauban, ahol szintén szívszorító képeket láttunk és történeteket hallottunk.

          A délelőtti szomorkás hangulatú kirándulás után a BrowarLubicz sörgyár tudott csak felvidítani bennünket. A háromfogásos vacsora és a különböző sörök kóstolása tökéletes befejezése volt egy hosszú napnak.

          Utazásunk harmadik napján szerencsénk volt látni Lengyelország egyik legrégebbi sóbányáját, méghozzá a Wieliczkai sóbányát. A XIII. századtól folyamatosan működő sóbánya, amely 1978-ban került fel az UNESCO Világörökségi listájára, Lengyelország egyik legnépszerűbb látványossága. Ezért is került fel a mi krakkói bakancslistánkra. A közel 2 órás kirándulás alatt kápolnákat, járatokat, kamrákat és tavakat tekintettünk meg, miközben látványos szobrokkal és makettekkel a bányászati technológia fejlődésének minden szakaszát megismertük. A sóbánya leglenyűgözőbb látványossága a Szent Kinga kápolna, ahol minden szobor, csillár és faragvány sóból van. A bánya különleges, terápiás mikroklímájaa légúti és allergiás betegségekben szenvedőknek lehetőséget nyújt a gyógyulásra, ezért 135 méter mélyen szanatóriumot alakítottak ki.

          A szabad program keretein belül mindenki felmelegítette magát egy kis kávéval, és a finom ebéd elfogyasztása után útnak is indultunk, hogy meghódítsuk a Wawelt és a királyi palotát. Az idegenvezetőnk ezúttal sem fosztott meg bennünket az információktól, így sok érdekességet tudtunk meg. A Wawelben koronázták meg a lengyel királyokat, és itt születtek az országot érintő legfontosabb állami döntések egészen 1596-ig. A csodás épület története a 12. és 13. század fordulóján kezdődött, amikor egy román stílusú várat emeltek itt, majd az átépítéseket követően mai alakját a reneszánsz idején érte el. Miután Varsó lett a főváros, már csak koronázáskor és temetések idején használták. A négy lakótoronyból álló építményhez egy reneszánsz stílusú belsőudvar is társul, melyet a Budáról hívatott, Francesco Fiorentino építészmester tervezett. A Feniks klub étterem által biztosított ízletes négyfogású vacsora lehetőséget adott, hogy megvitassuk a mai napot és megtervezzük a másnapot.

           Elérkezett az utolsó nap is, de még nincs vége a kirándulásnak. Még számos nevezetesség várja, hogy megtekintsük. A svédasztalos reggelivel jóllakva máris egy hajón találtuk magunkat, amellyel a Visztula folyón jártuk be a várost. A sétahajókázás után rögvest indultunk Zakopanéba. Zakopane városában jártunkkor, nekünk, magyaroknak a Tátra csodás hegyei és mesés völgyei általában teljesen le szokták kötni a figyelmünket, de azért érdemes Zakopane kulturális életére is legalább egy pillantást vetnünk. Hisz nem csak túrázni és síelni járnak ide a lengyelek, hanem Lengyelország egyik kulturális központjaként is számon tartják a várost. Múzeumok, színház és rengeteg a művészeti galéria található itt. A korabeli bája mit sem változott az évek alatt, így a tipikus hegyvidéki faragott, fazsindelyes rönkházak között sétálhattunk. Zakopane központja a Krupówki utca, amely Lengyelország öt leghíresebb utcái közé tartozik. Természetesen ezt sem hagytuk ki a látnivalók sorából. Hogy az otthon maradt családtagok is átérezzék Lengyelország hangulatát és báját, így egy kellemes séta keretein belül még az ajándékok vásárlására is volt időnk.

          A késő délutáni órákban útnak indultunk Egyházkarcsa felé, és a hosszú buszozás során még a maradék szíverősítőt iszogatva átbeszéltünk a három nap alatt felfedezett nevezetességeket.

  • 2019. augusztus 31. – Sopron

          Csaknem kerek egy hónapot vártunk, hogy újra útnak indulhassunk, és felfedezzük a hűség és szabadság városát, Sopront. A kora reggeli ébredést senki sem zavart, hiszen tudta, hogy ismét egy felejthetetlen élményben lesz része. Megérkezésünk után máris hátunkra kaptuk a hátizsákot, és felfedeztünk a fertői Eszterházy-kastélyt. Ez Magyarország egyik legszebb barokk kastélya, amit magyar Versailles-ként is emlegetnek. Az idegenvezető közreműködésével és a szerteágazó, dátumokkal telis élménybeszámolójából mi is megjegyeztünk egy-két dolgot. A kastély 126 szobás, a melléképületekkel együtt. 200 hektáros parkkal övezett palota az ország leghatalmasabb kastély együttese, Európában a 3. legnagyobb. Az épület középpontja az emeleti díszterem és az ahhoz kapcsolódó zeneterem. A ma is csaknem 200 hektár alapterületű kertkompozíció struktúráját a kastély fókuszából kiinduló három sugárirányú látványtengely szabja meg, amelyek a nagy kiterjedésű mulatóerdőben, fácánosban és vadaskertben folytatódnak. A kastély együttes kiépítése és fénykora Esterházy „Fényes” Miklós herceghez kötődik, aki 1762-től haláláig, 1790-ig folyamatosan építkezett, hogy létrehozza az uralkodói udvarokhoz mérhető rezidenciáját, s ahol mindennaposak voltak fényűző ünnepségek.

          Eszterházára nemcsak a korszak magas rangú családjai látogattak el, hanem Mária Terézia császárnő-királynő személyesen vendégeskedett itt, és 1766 és 1790 között Eszterházán élt és alkotott Joseph Haydn is. A kastélyhoz különböző legendák is kapcsolódnak: az egyik szerint Mária Terézia szeretett volna szánon érkezni Eszterházára, csakhogy szeptemberben nem volt hó, ezért a legenda szerint felsózták a földeket érkezésére. A másik történet szerint annyira tökéletesre sikerült a kastély kapuja, hogy megvakítatta a kovácsokat.

          Eszterházára nemcsak a korszak magas rangú családjai látogattak el, hanem Mária Terézia császárnő-királynő személyesen vendégeskedett itt, és 1766 és 1790 között Eszterházán élt és alkotott Joseph Haydn is. A kastélyhoz különböző legendák is kapcsolódnak: az egyik szerint Mária Terézia szeretett volna szánon érkezni Eszterházára, csakhogy szeptemberben nem volt hó, ezért a legenda szerint felsózták a földeket érkezésére. A másik történet szerint annyira tökéletesre sikerült a kastély kapuja, hogy megvakítatta a kovácsokat.

          Az ámulatba ejtő kastély betekintése után ismét egy kastélyt néztünk meg, ezúttal a Nagycenken található Széchenyi-kastélyt. A Széchenyi család cenki rezidenciája, Magyarország nemzeti emlékhelyeként és Széchenyi István életének és munkásságának állít méltó emléket.A nagycenki kastély középső főépülete („Öregkastély”) ill. a díszes francia kert Széchényi Antal generális és felesége, Barkóczy Zsuzsanna idején épült barokk stílusban, 1750-es években. A barokk stílusban pompázó kastélyt Széchényi Ferenc klasszicista stílusban építtette át, valamint létrehozta a kastély körül az angolparkot. Ebben a kúriában volt Magyarországon először, kör alakú medencés, zuhanyozásra is alkalmas fürdőszoba, valamint angol mintára öblítéses WC készült, és a kastélykert gázvilágítást kapott. A kastély együttesben a II. világháború bombázása nem tett nagy kárt, de kommunizmus annál inkább, a gazdátlan épület kis híján az enyészeté lett, berendezését széthordták. A kastély szomorú sorsára az 1950-es évek végén figyeltek fel, és ekkor született az a döntés, hogy a Legnagyobb Magyar egykori otthonát meg kell óvni. Így elsőnek tető került az átázott falakra az 1960-as évek elejére. Ezt követték a belső felújítási munkálatok, és az épület további funkciójának meghatározása. Környei Attila kezdeményezésére Széchenyi István egykori otthonába a Legnagyobb Magyarnak emléket állító kiállítás került. A felújítási munkálatok nem fejeződtek be ezzel a kastélyban. Hamarosan a kastélyegyüttes keleti szárnya, az egykori istállók felújítása fejeződött be, majd 1985-ben a kiállítás területe tovább bővült, amikor Széchenyi-szárny felújításával. A kiállítás 1991-ben Széchenyi István születésének 200. évfordulójára újult meg, ekkor önálló múzeumi státuszt is kapott.

          A múltidéző kastélyok után Stubi borozóba tértünk be, ahol egy finom ebéd és hozzá illő bor elfogyasztása után egy kis édességre fájt a fogunk. Ezért a közelben található Harrer Csokoládéműhely és Cukrászda a legjobb választás volt a csoportnak. Ellátogattunk Magyarország egyetlen csokoládéműhelyébe, ahol a kóstolói program keretein belül elénk tárultak a csokoládékészítés titkai.

          A csokoládékóstolás során megtekintettük egy kisfilmet a csoki készítéséről, rejtelmeiről. A kóstoló során pedig nyers csokoládét, a fehér csokitól kezdve az étcsokoládéig minden íz világot megízleltük, valamint a különböző csokoládé-italok minden bizonnyal mindenki tetszését elnyerték.

A finom desszertek után jól esett a belvárosban tett séta. A kirándulás nem fejeződhet be úgy, hogy nem járjuk be Sopron belvárosát, ahol számos látnivaló várja felfedezőjét. Első utunk a Tűztoronyhoz vezetett.  A Tűztorony Sopron városának szimbóluma. Római alapokon nyugszik, hengeres része középkori, erkélye és óratornya reneszánsz, kupolája barokk. A rajta át vezető Hűségkapu pedig keretbe foglalja a belváros 2000 éves történelmét.

A belváros szívében, a Fő téren helyezkedik el Sopron egyik legismertebb s egyben legősibb temploma, a Kecske templom. A templom eredete a 13. századig nyúlik vissza és a ferences rendi szerzetesekhez köthető, akik 1260-as években kezdték meg a gótikus templom és kerengővel ellátott kolostoruk építését. De vajon miért hívják Kecske-templomnak? A legenda szerint egy kecske által kikapart kincsből épült a templom, a valóságban azonban egy gyilkossági ügy van a háttérben. Ugyanis a Büki János-féle gyilkosság egyik elkövetője Geissel (magyarul: Kecskés) Henrik volt, aki maga vagy családja vezekléséül adományozta a pénzt a templom tornyának építésére.

A Storno-ház, amely a Tűztorony előtt álló barokk épület ma látható formáját a XVIII. században nyerte el, amikor Festetics család tulajdonában volt. Nevét a Svájcból elszármazott restaurátor és műgyűjtő Storno családról kapta. Liszt Ferenc többször is adott itt hangverseny.

          Miután minden szép látnivalót megcsodáltunk, vár ránk még egy borvacsora. A Gangl pincészetben elfogyasztottunk egy hat tételből álló borsorral kombinált vacsorát. Kijelenthetem, hogy ez tökéletes befejezése volt a mai napnak.

  • 2019. október 12. – Színházlátogatás – Elfújta a szél (musical)

          A szép és forró nyarat magunk mögött hagytuk, de a hűvösebb ősz is tartogatott még számunkra kellemes élményeket, méghozzá a kultúra területén. Október 12.-én Budapestre látogattunk el, hogy megtekintsükaz Elfújta a szél című színdarabot. A Budapesti Operettszínház az Elfújta a szél színpadra állításával a híres irodalmi művek adaptációinak sorát kívánta folytatni, maradandó értékeket és gondolati kalandokat biztosítva a zenés színház szerelmesei számára azért, hogy a szórakozás és feloldódás percei mellett igazi katartikus pillanatokkal is megörvendeztesse őket.

Hosszú évek óta fut a Budapesti Operettszínházban Gérard Presgurvic második musicalje, az Elfújta a szél. Ahogyan a regény és a belőle készült film is különleges a maga műfajában, úgy a darab magyarországi változata is igazi színháztörténeti kuriózumnak számít. Gérard Presgurvic az itthon is hatalmas sikereket elért Rómeó és Júlia után felesége javaslatára zenésítette meg Margaret Mitchell világhírű történetét. A történetet összefoglalni nehéz vállalkozás, hiszen maga a cselekmény rendkívül terjedelmes és szerteágazó.

Az amerikai polgárháború idején játszódó történet főhőse a 16 éves Scarlett, az elkényeztetett úrilány, akit a bolondozáson, a játékon és a fiúk fejének elcsavarásán kívül nem sok minden érdekel. Legnagyobb vágya, hogy feleségül menjen Ashley Wilkeshez, akibe gyerekkora óta szerelmes. Azonban Ashley a Tarán tartott kerti partin Melanie Hamiltont jegyzi el, így Scarlett bosszúból hozzámegy a lány testvéréhez, Charleshoz. Miközben a polgárháború egyre nagyobb méreteket ölt és a férfiak bevonulnak katonának, Scarlett Atlantába költözik, ahol ismét találkozik Rhett Buttlerrel, a szélhámos úriemberrel, akinek feltett szándéka, hogy egyszer megszelídíti és feleségül veszi a fruskát.

Az Elfújta a szél hangzásvilága szinte teljes mértékben megegyezik a nagy elődével, ahogyan nem egy dalt is könnyen meg lehet feleltetni a korábbi musical számainak. Ellenben akadnak új dalok, új zenei motívumok is.

A musical meghozta a várva várt szórakozást, de egyben az étvágyunkat is meghozta egy jó kis vacsorára.

  • 2019. november 30. – 7. VIVAT VINUM „ÚJBOR BÁL”

          Elérkezett a Vivat Vinum bortársaság életében a 2019-es év utolsó eseménye, méghozzá az „Újbor bál”. A társaság férfi tagjai, a feleségükkel már hetek óta megállás nélkül ezen a színvonalas rendezvényen dolgoztak. A sok munkának meg is volt a gyümölcse, hiszen az ízlésesen feldíszített egyházkarcsai kultúrház egy szempillantás alatt ámulatba ejtette a vendégsereget. Az elegáns férfiak és a divatos nők betekintést kaptak a régi borászati eszközökbe, amelyek az előcsarnok attraktív díszei voltak. Ebben a hangulatidéző csarnokban kóstolhattuk meg a különféle házi gyümölcspárlatokat és a borászok kuriózumának számító borpárlatot is.

            A pódiumon már behangolta hangszereit a zenekar, méghozzá idén a BONUS együttes szolgálta a jókedvet és a ritmust. A zenekar előtt mindenki szemügyre vehette a megszámolhatatlanul sok, magánvállalkozók és magánszemélyek által felajánlott értékes tombolákat.

            Hivatalosan is elkezdődött a bál, amikor is a borlovagok tagjai díszöltözetben bevonultak a nagyterembe. A borbált a bortársaság elnöke, Méhes János nyitotta meg pohárköszöntőjével, majd köszöntötte a vendégeket. Maga a vacsora nagyon ízletes volt, amely összesen négy fogásból állt. Ha esetleg bajban voltunk, hogy az adott ételhez milyen bor passzol, akkor bortársaság tagjai örömmel kisegített minket a bajból. A pincérek pedig készségesen az asztalhoz hozták a vacsorához illő italt. A tombolahúzás előtt színpadra lépett a borbál sztárvendége, Kovács Koppány.

           Hivatalosan is elkezdődött a bál, amikor is a borlovagok tagjai díszöltözetben bevonultak a nagyterembe. A borbált a bortársaság elnöke, Méhes János nyitotta meg pohárköszöntőjével, majd köszöntötte a vendégeket. Maga a vacsora nagyon ízletes volt, amely összesen négy fogásból állt. Ha esetleg bajban voltunk, hogy az adott ételhez milyen bor passzol, akkor bortársaság tagjai örömmel kisegített minket a bajból. A pincérek pedig készségesen az asztalhoz hozták a vacsorához illő italt. A tombolahúzás előtt színpadra lépett a borbál sztárvendége, Kovács Koppány.

          A somorjai származású énekes, már gyerekkora óta érdeklődött a zene és az éneklés iránt. Édesapjának köszönhetően először a citerazenével ismerkedett meg, majd a furulyával, később pedig az ütősök világába csöppent bele. Kovács Koppány a színházi életben is jól megállja a helyét, hiszen a Felvidéki Rockszínpad, majd az Érsekújvári Rockszínpad után tagja lett a Komáromi Magyar Lovasszínháznak. A egyházkarcsai kultúrház színpadán pedig egy felejthetetlen műsort adott elő.

           A menüsort egy svédasztalos válogatás zárta, ahol mindenki még egyszer utoljára megkóstolhatta a szakács kifogástalan ételeit. A második vacsora után pedig már csak arra vágytunk, hogy kitáncoljuk magunkat, és a hajnalig tartó mulatság után hazamenjünk.

          Bejezésül a Borivók tízparancsolatának utolsó mondatával zárom e soraimat és a 2019-es évet, amely bővelkedett mind kultúrában, mind kirándulásban. Reméljük, hogy a 2020-as év is emlékezetes lesz mindannyiunk számára.

Bármikor, mielőtt bort iszol, egy pillanatra gondolj mindig arra, hogy mennyi fáradságos, verejtékes munka van egy pohárnyi nedűben.